Mennyi harc van már mögöttem a semmiért,
harcoltam a távolért, az elérhetetlenért.
Most, hogy a remény csírája újra szívemben virul,
a harcom a világgal csitul.
Rám köszönt a végtelen,
s reményt ad a felcsillanó értelem.
Mennyi harc dúl a lelkemben,
s győz egy elfelejtett érzelem.
Gyors léptekkel jön a változás,
nincs idő gondolkodni, kell-e más.
Hoz-e valaha erre, felém a végzet,
s Ámor nyila eltalál-e téged.
Vár a végtelen, élményekkel tele,
visszafordíthatatlan az életünk szekere.
Gyors léptekkel fut az idő,
s hogy jó irányban megyünk, már nem meglepő.
Szívünk reményekkel tele,
hát jöjj, tedd a kezed a kezembe bele.
Légy velem boldog, mosolyogj,
felejtsd el a gondod, s mindazt, ami bánt,
lebegj velem egy kósza felhő bársonyán.
Kacagj, nevess önfeledten,
egy tejszínhabos felhőn,
velem, kedvesem.
2023. január 6.