Ez sajnos egy félig sem szerelem lett,
hiába minden, csak én szerettelek.
Csalfa szívtelenséged velem mit tett,
nem hiszek többé én sem már senkinek.

Itt hagytál engem, te vissza se néztél,
szívembe belemart egy kínzó érzés.
Az életemből könnyedén leléptél,
nem maradt nekem csak az emlékezés.

Mégis olyan szép volt ez a szerelem,
tele vággyal és égő reményekkel,
benne volt az én szívem és a lelkem.

Te elmentél, mint a szél, oly könnyedén,
nem érdekel téged már, mit érzek én.
Mint porszemet a lég, valahol leejt.