Előveszem képzeletem zongoráját,
világunknak összes hangja az ihletőm,
mindent hallok, kacagását, zokogását,
csodálatos zenét kapok e kincsekből.

Felhők között az égi hangversenyterem,
hullámokból üstdobok az óceánon,
hallik minden réten, minden magas hegyen,
ahogy saját dallamom megkomponálom.

Ha szeretnéd meghallgatni, gyere velem,
ha nyitott lelked szépségekre, csodákra,
megvárjuk, míg a nap pihenőre lemegy,
ez lesz a szív, és minden ember fohásza.