Az árnyak,
a fények,
körbeölelnek éteri lények.
A nap sugara ontja éltető fényét,
árnyak kísérik minden lépését.
Puhán érint,
melegít szíveket, felvidít,
életre kél a táj,
a kis patak kacagva csordogál.
Béka brekeg,
párját várja,
kákalevél otthonába.
Pitypang nyílik, ernyőcskéje száll a légben,
tavaszi szél vígan viszi szerte-széjjel.
Fűzfa ága szép szerelmes dalt susog,
szellők szárnyán tovaoson.
Piros pipacs, szoknyácskája libben,
a fűz dallamára kecsesen,
benne mindenki szeme
gyönyörködhessen!
Gólyahír a nádas szélén integet,
vad gerlice kedvesével épp az égbe repül fel.
Bárányfelhőket terel a nyári szél,
árnyékuk a földön életre kél, így kiséri őket,
amíg van fény és van árnyék.
Fény és árnyék mindig együtt már,
sokszor látjuk őket, mert mindig párban jár!
2024. május 28.