Vádol két szemed,
ajkadon méreg íz,
testeden végigfut a forró láva,
és kín ez neked, s nekem is.

Térjünk hát nyugovóra,
aludjuk át az éjszakát,
s lemossa az éj rólunk
létünk minden gyalázatát.

Mert oly bűnösök vagyunk mi mind,
férfiak, nők, s asszonyok,
de ha gyermekszemmel néznénk,
akkor nem látnánk vakon.

Hisz a gyermek lelke oly tiszta,
mit nem ért még szürke por,
kacagnak ők vidáman, s ha szólnak is,
csak igazat s valót.

S ha néha álmodozni mernek,
mesés vágyaik el is hiszik,
ezért leszállnak hozzájuk Angyalok,
és az álmukat egy varázspálcával teljesíthetik.

S reggel ekképpen hever az asztalon
játékbaba és a plüss maci,
és a kis Zsuzsi kerek szemét
még nagyobbra meresztheti.

Kis vasút fut végig
a zöldesfekete síneken,
és mosolyogva nézi egy kisfiú,
kinek nevetését hallják az Istenek.

Csak a gyermek az,
kinek szíve, lelke tiszta,
de a világ, mire felnőnek
őket is bemocskolja.

E rút s kegyetlen világ
teérted könnyezünk mi mind!
Kik egykor gyermekszívvel éltünk,
de leszünk átkos áldozatok,

mert gyűlölettel telik meg a lélek,
és gonoszsággal a szív.

2024. június 19.