Ha varjak keringenek a vár fölött, időjárás lesz, szokta mondani "Persze Pityu". A faluban csak így emlegették, mert szavajárása volt, hogy "persze, persze". Legényember volt, kalapját a szemébe húzta, huncutul nevetett, mikor a szomszéd feleségével beszélgettek a kerítésen keresztül, ami afféle gyepű volt inkább ágakból, apró kövekből rakva. Férje, a Miska, juhászként csak este ért haza a legeltetésből, de bizony sűrűn kellett neki a gyepűt javítgatni, mert azok az átkozott kutyák folyton letaposták.
   Amikor Miskának megszületett a harmadik fia, pont olyan huncut szeme lett, mint a Persze Pityunak, de ki figyel ilyen apróságra, elvégre a másik kettővel egy alomban született. Meg aztán, az én tyúkom tojta, szokták mondani, bár Miska semmi ilyet nem mondott, mert ő csak simán örült a fiának. Ilyet úgyis csak azok mondanak nagy hangon, akikkel ez nem történik meg. Legfeljebb az öregasszonyok sutyorogtak a kapuban, de kimondani senki nem akarta.
   Na de térjünk vissza a varjakhoz. Keringtek a vár felett, ki tudja, mit láttak a magasból. Ez amolyan varjúszokás, hogy egy darabig körbe-körbe repülnek, majd letelepednek egy fa tetejébe, és ott megbeszélik dolgaikat. Régen talán a vár volt a lakhelyük, és az ősi szokás megmaradt a varjúk legendájában. A halállal is összefüggésbe hozták, a haldokló katonáknak ők adták meg a végső csőrvágást. Állítólag igazán tudtak mindenről, ami a faluban történik.
   Az is eszembe jutott, hogy a Miska csak a halálba itta magát, mikor rátaláltak, a puli őt őrizte, a nyáj meg szanaszét bóklászott. A kerítést a két ház között temetés után hamarosan lebontották, a kis Miska már a szomszédban játszott, és ott is nőtt fel. Egy kistestvére is született, a Sárika.
Persze, persze a varjak... már megint elkalandoztam.
   A városi varjak teljesen mások, mint a falu határában élők. Ők erőszakosabbak, okosabbak, figyelmesebbek, mindent megtalálnak, ami ehető. Olyan szakértelemmel tépik fel a kukászsákokat, mintha az lenne a feladatuk. Kiválogatják, ami ehető, egy gyors csőrtörlés és máris a következő konténert böngészik. Nem is értem, hogy jutott ez eszembe, a varjak hozták elő? Hiszen róluk akartam írni! Ráadásul tudományosan! Abszolút elgondoltam, hogy milyen szakszerű írás lesz ez, hát most nem sikerült, majd legközelebb. Mindenesetre, ha ők nincsenek, Persze Pityu emléke örökre eltűnik az agytekervényeimben. Így hát éljenek a varjak!