Morzsa kutya szomorkodott,
tegnap kicsit jobban látott,
mi történt ma vajh ővele,
hova lett az éber szeme?

Csetlett-botlott napokon át,
nem láthatta a gazdiját.
Homályos lett körülötte
fű, fa, virág, jaj, mi lelte?

Szaladt rögtön Cicuskához,
a legjobbik barátjához,
kérdezgette csendben tőle,
mért bújt el a nap előle?

Morzsa kutya, úgy sajnállak,
szólok gyorsan a gazdának,
vigyen téged bölcs bagolyhoz,
az igazi, jó doktorhoz.

Nem is habozott sokáig,
futott, szaladt a gazdáig.
Józsi gazda jót nevetett,
szemüveg kell most már neked.

El is mentek bagoly úrhoz,
s mikor elértek a fához,
Morzsa kutya sírni kezdett,
miközben csak botlott, csetlett.

Ne félj semmit drága Morzsa,
most jön csak a sava, borsa.
Meglátod a napot végre,
s fütyülsz majd a betegségre.

Bagoly doktor megvizsgálta,
miért beteg szemvilága.
Szemüveg kell, Morzsa kutyus,
nem szégyen az, ne légy butus.

Kicsi kutyánk pironkodva,
és egy kicsit szomorkodva
felvette a szemüvegét,
s lehajtotta buksi fejét.

Kíváncsian nézett körül,
mindent láthat, s végre örül.
Fark-csóválva gazdihoz ment,
s többé nem érzett már szégyent.

S mi ebből a tanulság ma?
Ha bajod van, s szemed fájna,
nem kell semmit sem szégyellni,
szemüveget kell viselni.

2024. augusztus 27.