a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél

fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén

a pad, a víz és a napfény
még mindig csodás, hogy ölelsz
hisz szerelmünk régi regény
mosolyra mosollyal felelsz

s most ketten a padon ülve
fogjuk egymás ráncos kezét
s emlékekbe szenderülve
felidézzük múltunk tüzét

víztükörben látjuk egymást
fiatalon, szerelmesen
de most a víz ad megnyugvást
s mi csak ülünk, öregesen... 

2024. augusztus 30.