Világom,
én féltelek!
Gyöngyderekammal
föléd hajolok,
kristályrácsaidba
óvón plántálok
buzgó terveket.
Nut Istennő vagyok,
testem Tejút,
sejtjeim csillagok,
méhemben édes terhem,
holnapra szülöm a Napot,
hajam galaktikus köd,
köldököm lüktető kvazár,
ágyékom fekete lyuk,
magamba szippantalak,
ha akarod,
ha nem,
akkor sem állhatsz ellen
vonzerőmnek.
Önmegvalósításodban
magadat adod,
s ím, elfogadva
nagylelkű áldozatod,
magamévá teszlek,
úgy védelek,
létedbe lehelek
édes életet,
beléd táplálom a kódot,
mely sarjadásra késztet,
s formál Nap arcára,
Hold udvarára,
VILÁG CSODÁJÁRA.