Mikor megszülettünk, észre sem vettük, s felszálltunk egy olyan vonatra, mely ki tudja merre tart.

Ez az Élet vonata.

Utunk, nem tudni, hány sínen fut majd, milyen gyönyörű tájakra, s hány szíven át vezet.

Milyen hosszú lesz az út, ez mindenkinek más, nem tudhatod, hány megállónál látsz majd integető kezet.

Néhány állomáson, ha kinézel a vonat ablakán, látod majd szeretteid integetni, kiknek jegyük, sajnos, lejárt.
Ők már nem mennek tovább.

Leszállhatsz elbúcsúzni kicsit, de hamar indulni kell, az élet vasutasa már jelez, mert ha nem jössz, a vonat elindul nélküled!

Kapaszkodj fel gyorsan, hogy folytatódjon e csodás utazás!
Szerencséd lesz az életben, ha felszáll olyan valaki, ki leül melléd, átölel, elkísér utadon végig, s együtt mentek az égig.

Te sem tudod, a jegyed meddig szól.
Mikor jön a te kalauzod,
s ebből a szép álomból mikor ébreszt fel, hogy utad véget ért, leszállás, a vonat megállt.

Fájó szívvel leszállsz majd, a peronon még visszanézel, s vágyakozva integetsz annak, aki még utazhat tovább.

TM