Lajta folyó partján andalogva.
Ifjúság emlékeit visszacsalogatja.
Csendesen fúj az őszi szél.
Hull a fákról a színes falevél.

Elmúlik a nyár, s az ősz is sorban,
Mint élet vize, folyik csendesen a Lajta.
Hogy erre jártam, csak emlék.
Ifjúságom boldog idején.

S a nap lágyan színezi a fákat.
Változik az őszi fény.
Lajta vize folyik csendben.
S hull a fákról a színes falevél.

Más ez az őszi táj.
Mint az élet, oly változó.
Lépteim alatt halkan zizzen a falevél.
Mint egy utolsó búcsúszó.

És én örülök, hogy erre jártam.
Őszi tájat megcsodáltam.
Lépteim emlékét belepi a közelgő tél.
S a Lajta csendes vízével elúszik az őszi falevél.

Mosonmagyaróvár, 2024. november 9.

TM