Száll egy sirály a szélben,
csak egyedül, magányosan, szépen.
Előtte az égbolt bárányfelhős, kék is,
most már madár lettem, sirály vagyok, s így repülök én is.

Repülök a messzeségben,
a gyönyörű szikrázó napsütésben.
Egyenesen hozzád szállok,
bár messze vagy, odáig meg sem állok.

Ha majd látsz egy magányos sirályt az égen szállni,
én leszek, s így fogok majd rád találni.

Én leszek, kit úgy szerettél,
kit soha azóta sem feledtél.

Eljövök majd mindig hozzád,
amíg érzem, a szelek szíved dobbanását hozzák.
Eltalálok szíved után, bárhol is vagy, oda.
Ígérem, nem szállok el mellőled most már többé soha.

TM