Hiányzik nagyon a szó,
a kimondott szó,
a beszélgetés,
az érintés,
a mosolyod,
a biztatásod!
Hiányzol, ha távol vagy,
én itt, te ott,
kint tombol a nagybetűs ÉLET,
szívemben vergődik a lét!
Az életben bármennyit éltél,
mindig túl nagy a tét!
Hiányzik a nyugalom,
a békés együttlét,
a kezed puha érintése,
a csókod édes íze,
hisz te vagy az én lelki békém,
az orvosságom,
a boldogságom!
Tél van,
zúzmara zizzen a tiszafa ágain,
cinke röppen, ebédelni jött,
csitítani éhes vágyain.
Néma sóhajom száll légben,
elveszek a múlt emlékeiben!
Remélem, lesznek még boldogságban lubickoló,
csodálatos napjaink,
újra élednek szunnyadó vágyaink!
Istenünkhöz fohászkodom,
imámat suttogva mormolom,
ne hagyjon elveszni a fájdalmaim rengetegében,
adjon erőt még elviselni
a rám váró megpróbáltatásokat!

2025. január 11.

TM