Kis csónakot rég használták,
vele a vizet rég nem járták,
az oldala korhadt deszka,
fűzfa ága takargatja.

Nincs gazdája, elfeledték,
haszontalan, partra lökték,
lassan merül, víz ellepi,
deszkáját az idő eszi.

Akik vele tavon voltak,
halat vajon sokat fogtak?
Vagy csak ültek álmodozva,
holdat nézve kézen fogva?

Akkor hogy volt, ki tudja már,
felette a madár se száll,
csendes parti rejtekében,
megbújik a fűz ölében.

TM