Még egyszer hazamenni,
Nagyszüleim átölelni,
Kicsi sámlira leülni,
Nagyapa meséit hallgatni.
De jó lenne
Még egyszer hazamenni,
Kemencében sült lángost enni,
A főutcán nagyanyámmal sétálni,
Büszkén, kézen fogva andalogni.
De jó lenne
Nagyapámmal kiskocsit húzni,
Az állatoknak friss szénát kaszálni,
A búcsúban vattacukrot enni,
Színes légbuborékokat fújni.
De jó lenne,
de már sajnos, késő,
Nagyapám az állomásra elém nem jő,
Nagyanyám sem ír nekem verseket,
Nem mondják már, ők szívből szeretnek.
De jó volt,
s már elmúlt, késő.
Gyermekkori álom a házuk,
Az ő meleg fészkük s otthonuk,
Kint nyugszanak mind a ketten,
Altatót dalol a szél nekik a temetőben.
Mosonmagyaróvár, 2016. január 27.
TM
