Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem.
Rímekben lüktető szeretetem.
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok.
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok.

Vers vagy nekem.
Szó a szép, a fájdalom,
Hol ékes, hol szomorú.
Szótagot nem számolom,
Mint a rím, ha rám talál.
Nem kiáltja a szívfájdalmat már.
Lágy, mint a zongora hangja.
S elcsitul a hangos hangzavarban.

Vers vagy nekem.
Szavak sorokba szedve.
Mint zenésznek a néma hegedű.
Nem zokogsz a végtelenbe,
Ha úgy érzed, az élet keserű,
Mert vers vagy nekem.
Rímekbe szedve,
Kinek jó, kinek néha rossz a kedve.

Vers vagy nekem.
Lelkem elrablója.
Fájdalom elül, ha papírra írom.
Mit ér az élet szó nélkül?
Lelkem szavakhoz menekül.
Zengő szó vagy nekem.
Érzelmek hangadója.
Felkiáltó jelet a sor végére teszem,
S verscsokorba öntöm szívem.

Vers vagy nekem.
Néma szavak a papíron,
Könyvbe fűzött versek sora.
Gondolatok vad mámora.
S örökre megmaradsz nekem,
Mert emlékedet a könyvbe elrejtem.
S hullhat könnyed zápora!

Mosonmagyaróvár, 2014. július 7.

TM