Elkísér majd az egész életben,
s ha elhagy, az sem lesz véletlen.

Ott lesz veled ugyanúgy, egy virágos réten, a szerelemben,
mint a gyászban, egy hideg veremben.

Megfogja majd két kezed,
s a bajból a kiúton így vezet.

Lesz, hogy majd felcsillan, máskor úgy érzed, elszáll.
Pedig hidd el, akkor is, valahol rád vár.

Lesz, kit elhagy, s összetörik,
így mindenféle bajok meggyötörik.

Ha egyszer végleg elveszted,
majd az okozza, lehet, veszted,
ha nem hagyod, hogy visszatérjen,
s a lelkedhez hozzáférjen.

Mert az élet lehet bármily kemény,
mindig, mi majd utoljára hal meg,
az legyen a remény.

TM