Amikor méteres hó esett,
az égen fényes csillagokat láttunk,
fiatalok voltunk és gondtalanok,
az életről volt ezernyi álmunk.

Amikor figyeltük a felhőket,
arcokat és alakokat,
fiatalok voltunk és gondtalanok,
nem hívott haza a filmsorozat.

Amikor forró nyárban a vízparton 
barnára sülve kacagtunk,
fiatalok voltunk és gondtalanok,
minden nyáron nyaraltunk.

Amikor szaladtunk elázva esőben,
majd a tócsákban tapostunk,
fiatalok voltunk és gondtalanok,
mosolyogtunk és daloltunk.

Amikor az első cigit 
nagy titokban elszívtuk,
fiatalok voltunk és gondtalanok,
magunkat felnőttnek álmodtuk.

Hova lett a nagy havazás,
jó, ha látunk pár hópelyhet,
a szánkó is csak porosodik,
egércsaládnak lett albérlet.

Forró a nyár, a vízpart is vár,
de a nap vörösre éget,
fájón kenjük magunkra
a naptól óvó hűsítő krémet.

A tócsát féljük, elázik a cipő,
jobb, ha tőle messze megyünk,
bár aszfalton a sár sem marad,
még az esőtől is menekülünk.

Elmúlt rég volt, hogy is volt,
fiatalság varázslat,
rég leszoktunk a cigiről is,
messze szállt a káprázat.

Gondtalanság, hát Isten veled,
mára az emléke maradt,
de csak egy pillanatra,
mert ez is itt hagyott, tovább szaladt.

TM