Aznap, mikor lefeküdtek, furcsa álmaik voltak, a betűk világába csöppentek, és el tudták olvasni azokat a könyveket, amiket kaptak. Reggelre furcsa fáradságot éreztek, és nem tudták, miért. Hisz álmukban csak olvastak.
    - Menjünk vissza arra a zöld bolygóra! - szólalt meg Tünde. Hátha ott megtanítják nekünk azt, amire álmainkban már képesek voltunk.
    Mindenki nagy örömmel vette ezt. Hisz azok a könyvek, amiket kaptak, felébresztette mindegyikük kíváncsiságát.
    Fogták a kulcsot, és kinyitották az ajtót, de már egy teljesen más világ fogadta őket. Ott minden csupa aranyszínű volt. Teljesen elnémultak a csodálattól. Egyszer csak megszólalt az egyik óriás.
    - Nézzétek, jön valaki, és hatalmasabb, mint a hegyek, mint amit mi ismerünk.
    De tőle sem ijedtek meg. Pedig mikor odaért hozzájuk, olyan kicsinek érezték magukat. Ő volt a bolygó őrzője, aki igencsak furcsa szemekkel nézett rájuk.
    - Hogy kerültetek ide? - kérdezte tőlük.
    - Mi csak a zöld bolygóra szerettünk volna visszamenni, ahol tegnap voltunk ezzel a kulccsal, hogy megtanuljunk olvasni. De valamiért ide kerültünk.
    - Ó, igen, bizonyára azért, mert fejlődni akartok. Ez csodálatos! Gyertek, megmutatom nektek azt a varázst, amivel majd megtanultok olvasni.
    És leültette őket egy aranypatak mellé.
    - Hoztatok-e könyveket? - kérdezte őket az őrző.
    - Hogy ne hoztunk volna! - kiáltották egyszerre.
    - Akkor vegyétek elő őket.
    Alighogy ezt kimondta, egy másik hatalmasság jött hozzájuk, ő volt a bolygó mestere és a tanító is egyben.
    - Már ezer éve nem járt erre senki! - szólalt meg nagyon meglepődve.
    Ránézett mindannyiukra, és megakadt a szeme Tündén, aki körül csupa szivárvány volt minden.
    - Ó, te kicsi lány, mennyi minden van benned, amiről még nem tudsz! De ahogy cseperedsz majd felfelé, majd minden a felszínre kerül. A szíved tisztasága sok mindent eléd tár majd. De nem csak neked, mindenkinek.
    Ránézett a többiekre, és megkérte őket, hogy Tündére nagyon vigyázzanak. Mert olyan kapukat képes nyitni a szíve által, amik elvezethetik őt az univerzum minden világába.
    - Erre mi is képesek vagyunk? - kérdezték a többiek.
    - Erre ezer évente csak egy gyermek születik, de általa ti is megismerhetitek majd az egészet. Ha akarjátok, és mellette maradtok. De kezdjük el, akkor azt, amiért ide jöttetek. Mert ideje van annak, hogy megismerjétek az olvasás misztikumát.
    Sok időt töltöttek ott, és milyen nehéznek tűnt, mégis, a siker nem maradt el. Megtanultak olvasni, nagyon nagy volt az örömük. Megköszönték az ott tanultakat és egy új könyvet kapott mindenki, amiben nem volt semmi.
    - Ebben nincsennek betűk! - mondták.
    - Majd ti írtok bele, hisz vár rátok majd az írás művészete is. Készen álltok?
    És hipp-hopp, otthon teremtek. Ezúttal is megbeszélték az ott tanultakat, és együtt olvastak egy különleges fénysugár kíséretében. Ami ezután mindig ott volt mellettük.

TM