A határtalanságon és azon túl, végülis nem volt semmi és mégis minden. Bármerre is nézett Tünde és a manó, csupa kriksz-kraksznak tűnő vonalak rajzolódtak ki, teljesen ismeretlen volt számukra az egész.
     Mintha valamit elölről kellett volna kezdeniük.
     Amíg nézték az elébük táruló új világot, megjelent a tizenkettő mágus is.
    - Mik ezek? - kérdezték tőlük.
    - Ezek olyan jelek, kódok, amikkel majd a teremtést ismerhetitek meg. Az itt feltáruló dimenziók pedig majd veletek együtt életre kelnek. Tőletek függ, mit akartok ezután majd csinálni. Hisz utatoknak ez az utolsó állomása.
    - De mi jól elvoltunk a barátainkkal, és velük is azt csináltuk, amit szeretünk.
    - Ez más, amit itt tanultok, azt csakis itt lehet elsajátítani. Hiszen egy teljesen új dimenziót is létrehozhattok, ami majd beleolvad a határtalanságba és azon túlra is.
    - Egy teljesen új dimenziót? - kérdeztek vissza.
    - Igen, egy olyat, amit majd ti alkothattok meg szívetek által. Mi csak figyelünk most benneteket, hiszen mindent elsajátítottatok már hozzá. Csak emlékeznetek kell. Hisz minden ott van bennetek.
    - A barátaink is jöhetnek majd ide.
    - Egyelőre nem. - válaszolták. - Meg kell nekik is érni rá. Most pihenjetek picit, holnaptól még többet kell gyakorolnotok. Hogy valami egész újat hozzatok létre önmagatok által.

TM