Eljön az évnek az a varázslatos szakasza, amikor vizeink – tavak, folyók és holtágak – lüktető élettel telnek meg. A tavaszi nap melengető sugarai felébresztik a vízi világot, és kezdetét veszi a keszegek, pontyok és többféle hal násztánca, egy ősi, ösztönös rítus, mely a természet örök körforgásának egyik legszebb megnyilvánulása. Ha jókor és jó helyen vagy a vízparton, Te is láthatod, s hallhatod e csodás tavaszi jelenséget.
   A vizek ekkorra már felmelegedtek, és a tó fenekén, a hínár rejtette öblökben, vagy épp a nádas szélén, ahol a víz csendesen hullámzik, megkezdődik a készülődés. A pontyok, ezek a megtermett, hol ezüstös, hol aranyló páncélos lovagok, izgatottan cikáznak, testük néha a felszínre tör, apró, aranyos szikrákat szórva a napfényben. Nászdaluk nem hangokból, hanem a víz rezdüléséből fakad, egy csendes, mégis érezhető vibrálásból, amely betölti az egész vízi birodalmat. A hímek udvarolnak, testüket a kiszemelt nőstényhez dörgölve, izgatottan kergetőzve, közben a nőstények, megtelve az élet ígéretével, lassan úsznak a sekélyebb, védettebb helyek felé.
   A keszegek, a vizek ezüstös balerinái, kecsesen adják elő vízi balettjüket. Rajokban gyülekeznek, testük apró pikkelyei megcsillannak, mint ezer apró tükör, melyek a mélység titkait tükrözik vissza. Mozgásuk szinte folyékony, ahogy egyetlen testként hullámoznak, követve az ösztön hívó szavát. Ők is a nádasok rejtekébe, a sűrű növényzet oltalmába húzódnak a partszélre, ahol a jövő generációja biztonságban születhet meg. A hím keszegek testén nászkiütések jelennek meg, apró, dudorok, amelyek csak fokozzák különleges, ünnepi megjelenésüket.
   Az ívás pillanata egy csoda, egy híd a víz és az élet között. A nőstények finoman rásimulnak a növényzetre, testükből kirepülnek az apró ikrák, mint milliónyi gyöngy, melyek a jövő zálogát hordozzák. A hímek azonnal a nyomukba erednek, tejet bocsátanak ki, mely átszínezi a vizet, és megtermékenyíti a lebegő ívógyöngyöket. Ekkor a víz zavarossá válik, mint egy ködös álom, melyben a születés csodája épp kibontakozik.
   Ez a vízi rítus a fajfenntartásról szól, valamint a természet erejének és folytonosságának ünnepe. A halak ívása hazánkban egy olyan pillanat, amikor a vizek mélyén, a sűrű nádasok oltalmában, a pontyok, keszegek, és más halfajok nászában megelevenedik a tavasz, és egy új élet ígérete bontakozik ki. A természet csendben, a vizek nádasainak csobogásával meséli el nekünk az örök újjászületés történetét, mely évről évre megismétlődik, félig láthatatlanul, s mégis, ha kicsit figyelsz, oly erőteljesen.

TM