Lépted alatt avar zizeg,
napfény csorog lombon át,
erdő mélye titkot mesél,
szél dúdolja dallamát.

Hegyen túl a völgybe nézel,
madár száll a kékségben,
csendes hegyek ott pihennek,
hósapkával békében.

Patak surran, követ görget,
fűben hever a gondolat,
ember itt csak boldog lehetsz,
távozzon el a harag.

Fenyő lombja sóhajt egyet,
rét ölén egy pihenő,
alkonyfényben sétálgatva,
mosolygó hold jön elő.

Lépteidnél ezüst fényben
fagyott lelked felenged,
rejtélyével, titkaival,
téged hív a természet.

TM