Mezítláb járok a vízparton,
talpam alatt puha homok,
a csillagok nevetve néznek rám,
ahogy maradnak a nyomok.

Hullám csókol parti köveket,
harmat mosdatja a hajnalt,
csak a víz halk csobogása
dacol a csenddel, madárdallal.

Halpikkely csillan, szél suttog,
fodrok közt egy faág úszik,
majd felismerem, vízisikló,
kísér az úton majd alábukik.

Fűzfa ága a vízre hajlik,
titkokat susog ezer levele,
víz tükrében ringó sóhaját
ágai közt rejtegette.

Gyere velem a kis tóhoz,
járjuk a partot mezítláb,
megnyugtató, pihentető séta,
olyan, mint egy imádság.

TM