Nap szántott barázdát arcára,
hátán hordta puskáját,
kopott ingben, bőrcsizmában
járt az erdőn hajnaltájt.

Korán ment, este hazatért,
vigyázott a vadra, fára,
csendes helyen, elrejtetten
volt egy kicsi erdészháza.

Mama főzött, ételt pakolt,
kendőt tett ősz fejére,
ha készen volt az ebéd,
indult nyomban sietve.

Esténként a meseidő
üzenetet hozott nekem,
annyi kaland, érdekesség,
tátottam szám és a szemem.

Lassan múltak így az évek,
szívünkben béke, nyugalom,
ők elmentek, rég nincsenek,
de meséjüket mondogatom.

TM