Az este leplet terít a tájra,
apró lámpások gyúlnak,
a telihold ragyogása mellett
halványan hunyorognak.

Az égbolt bársonyán
egy csillag zuhanva kihuny,
egy kívánság megszületik,
és végtelen útra indul.

A hajnal még messze,
nem nyitja fel szemét,
minden pislákoló fény ígér
egy új napot, új mesét.

A csillagok között nincsen út,
csak álmaink sodródnak éjjelente,
egy néma vágy mégis odahúz
az ismeretlenbe, végtelenbe.

Fák árnyékán szél jár nesztelen,
mintha ősi mesét mesélne,
s mi hallgatjuk ábrándozva,
szívünkben reményt keresve.

TM