Még állnak a falak!
Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat,
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
Mert állnak még a falak,
Ha szobrot is zúznak, lebontanak,
Hős kezek újra rakják,
Új Kőműves Kelemenek felfalazzák,
Minden téglája kiáltja majd.:
„Bonthattok, buldózerek,
Jöhetnek tankok, fegyverek,
Mert itt az új nemzedék,
Felépíti a lebontott falat még
A régi helyett.
Megmozdulnak még a hegyek.
Megállt kiáltják, emberek.
Nem, ősi földet nem engeded,
A múlt kiált, s követel,
Követeli a régi hegyet, tavat, tanyát,
Nem adjuk el a hazát!
Nem lesz minden érték eladó, bontható,
Nem kell rá ígéret, sem foglaló.
Az ősi földünk nem licitálható,
Ismét egyesül a két kapufélfa,
S nem csak vendég leszel otthonodban...
Ősi földön szabadon száguldhat a vonat,
Repül veled, mint a gondolat.
Nem a haza, nem lesz eladó,
Nem is kell rá senkitől foglaló!
Trianon vétke örök marad,
Hiába döntötök le templomot, falat.
Trianon vétke fejetekre száll.
A vétkesek falai is repedezik már.
Mert nem lehet egy nemzetet szétdarabolni,
Múltját eltörölni, meghamisítani, megtagadni.
Nem lehet szobrokat ledönteni.
Várakat felgyújtani.
Mert eljön egy idő, eljön lassan,
Újra épül a lebontott fal.
Új harangok megszólalnak.
Új padokban az ősök helyet adnak.
Új szíve lesz a szobornak,
Szebb lesz, mint volt a szétzúzottnak.
Eljön az idő, és ti féljétek!
Mert bepiszkoltátok kezetek, lelketek.
Egy nemzet tér magához újra,
Összefog, s akkor megmutatja,
Ősi földjét védi, s karvalyoknak nem adja!
Mosonmagyaróvár, 2013. június 17.
TM
