A csend már nem titkot rejtő fátyol,
csak ül velem, akár egy régi barát,
nem kérdez, csak emlékeztet,
és mesél sok csodát.

Nem kell elfelednem a múltat,
békén hagy, ha nem keresem,
úgyis tudom, mit suttog,
hangok sem kellenek nekem.

Minden sort szavak nélkül ír,
most érteni tanít, nem rombol,
van hely a néma gondolatnak,
a világ mindent áthangol.

Amit eddig nem hallottam meg,
mert dübörögtem őrült zajban,
most újra felhangzik egy ősi dal,
csak úgy megnyugtatón, halkan.

TM