Tenyeremben repedés fut,
térkép a múltból, és jövőbe út,
ránézek, s nem tudom, mit jelent,
de érzem, valamit nekem így megüzent.

Számok tengerében elveszetten állok,
egy apró jelre, valamire várok,
próbálom megfejteni, de feladom,
nem győzött meg a szám és a tartalom.

Jósnő és fényes üveggömbje,
meghallgatom, de kételkedem benne,
bár hihetően mondja igazát,
érzem benne az élet kusza zavarát.

A csillagok, ha szólnak hozzám,
nem válaszolok, hallgatom csupán,
de néha, egy álomutazáson túl,
valami írva van, valami, ami még új.

Múltam már tudom, jövőm pedig tervezik,
a jóslatok ezt különbözőnek vélhetik,
hiszen mindig minden változik,
de az égiek ezt majd elrendezik.

Mert az ígéretek tengerében elveszem,
de úgyis az lesz, ami jó nekem,
ha eljön az idő, majd megtudom,
így hát nem keresem tovább, nem kutatom.

TM