Megannyi számtalan szebbnél szebb gondolat,
mely elvetélt a hosszú, gyötrelmes, szenvedéssel töltött évek alatt,
most visszatekintve öregen,
egyet s mást már másképp csinálnék, úgy hiszem!
A világ megváltozott,
az ifjúság nem érti, mi miért sírjuk vissza
azt a régit!
A gondolatom messze száll ma,
néha jó lenne, ha idő egy kicsit megállna!
Ma is fáj a szívem, ha valaki megbánt, bocsánatot nem kért,
csak csendben továbbállt!
Meleg van, fülledt, meleg nyár,
esőt a föld rég nem látott már!
Tikkadt hőségtől szenvedünk,
forró a lég körülöttünk, megváltozott az évszak mindenütt,
ettől fáj a testünk, lelkünk!
Istenünkhöz imádkozunk, hozzon enyhet adó esőt,
legyen felfrissülve a lég, mely adjon minden teremtménynek több erőt!
Hit, remény és szeretet, melyek nélkül élni nem lehet!
Szüksége van erre minden embernek,
akár bevallja, akár nem!
Szél sem lebben,
áll a lég,
az ablakomon besurran a lonc bódító illata, mely a szívemig ér!
Csodás illat, beszívom e megnyugtató afrodiziákumot,
közben a csillagok fénye szobámba beosont,
csillogó fénye átkarolt, szívemnek megnyugvást hozott.
Megnyúlt az árnyék,
reccsen az öreg szekrény,
mintha neki is fájna a múltbeli sok emlék!
Alszik a város,
csend honol mindenütt,
néha egy mentő szirénája megtöri a némaságot,
én elmondok egy imát, Isten óvja, kit visz a mentőautó!
Majd újra visszaáll az éjszakai rend,
nincs semmi zaj,
csak a néma csend!
Nyugodt alvást kívánok mindenkinek!

2025. július 4.

TM