Mit kérnék, ha lehetne, pontosan nem tudom,
de magam előtt ezt látom, ha szemem behunyom,
hogy szeretnék békét, szép új világot,
egymás mellett jól megférő, sok boldog országot.

Az öregek nevető gyerekeknek mesélnek,
és nem gyűlnek felettük sötét fellegek,
a földön nem lenne más, csak örömkönny,
és mindenki szép ruhába öltözzön.

Az embereknek vidámságot, jólétet,
messze űzve minden bajt, betegséget,
kérnék még hozzá tiszta szíveket,
amikben nem dúl a harag, sem a gyűlölet.

Puha kenyér is jutna elegendő,
a kék égen nem lenne csak bárányfelhő.
kérnék egy világot, hol hallgatják a csendet,
értik egymást őszintén, és szeretik a rendet.

Kérném még azt is, hogy a szó gyógyítson,
ne szúrjon, ne vágjon, csak megtisztítson,
ne legyen rettegés, se jeges szelek,
mindenhol virág legyen, és néma fegyverek.

Ha ez lehetne, nem kérnék már semmit,
csak azt, hogy a világ megmaradjon kicsit,
mert minden szívben ott él a remény,
hogy ez valóság lehet, nem csak egy regény.

TM