Lelkem csendes, békés, mély álomban ringott,
mikor eljött ő: sötét szárnyú, gonosz lény,
nem angyal, de démon - véremből kortyintott,
surrant, mint egy tolvaj, és frászt hozva belém.

Felkeltem! Kardom: papucs, pajzsom: a paplan,
Vágtam a levegőt, mint egy dühös harcos.
De ő, csak kacagott, míg én, az álmatlan
szitkozódtam, hogy zümmögése mily hangos.

Citronella citrusos füstje gomolygott,
feküdtem tovább, összecsípve, bágyadtan.
A galád szúnyog a képembe mosolygott
s támadni kezdett, de már egyre bátrabban.

Azt hittem, végül megnyerhetem a csatát,
hiszen ő egy apró lény, bár nagyon fürge.
Tévedtem, megérkezett az egész család,
s paplan alá bújtam, mint földbe az ürge.

Nem veszíthetek, megmakacsoltam magam,
s elővettem a jó öreg szúnyogirtót.
A szúnyog kajánul s diadalittasan
a szárnyát megrebegtetve rám vigyorgott.

Ízlett neki a ráfújt nedű, csámcsogott
őkegyelme jóízűen s kárörvendőn,
majd megtorpant, egy hatalmasat ásított,
és elhullott őkelme a csatamezőn.

2025. július 9.