Az éj csöndjén túl, hol nincsen szó,
álmok közt jár egy hajó,
lelkem evez benne hangtalan,
és kérdés visszhangzik számtalan.

Sorsunk vajon el van döntve,
életünknek minden perce,
kész tervekkel születtünk,
tervezett a küzdelmünk?

Lelkünk odafent mit gondolt,
mikor kívánságot mormolt,
sorsvonalunk titkos térkép,
vagy egy gyorsan megírt kérvény?

Kik voltak az őseink,
kik a mesterek, a szüleink,
mit rejt a lélek mély álma,
van-e célja, vagy vágya?

Vannak hozott ígéretek,
melyek testet itt ölthettek,
megtudjuk ezt valaha is,
vagy az egész ál és hamis?

Megterveztük, hol fáj majd,
mi hozza ránk a nagy bajt,
meddig gyötörjük agyunkat,
hogy megértsük az utunkat?

Változnunk kell vagy érteni,
mi az, ami oly emberi,
mit tud csak a lélek maga,
mert a testünk úgyis ruha?

Minden tanít valamire,
mert a lelkünk megőrizte
emlékét a kérdésekben,
válaszait érzésekben.

Magunkban kell megkeresni,
rossz ruhánkat is levetni,
belesni a legmélyére,
rátalálni emlékére.

TM