Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid.
Láttam, mit alkotott az ember.
Szép templomaid, milyen volt a hit.
Békegalamb szállt a légben.
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme.
A rombolást, ha tudta, elkerülte.
Azóta a békegalamb szárnyát törte.
Repülni nem tud, zuhan a földre.
Aki ma gyógyít, félve vigyázza,
Gyógyuljon a lélek, s a békegalamb szárnya.
Mert vele elszállt a nyugalom.
Tűzcsóvák robbannak az égre.
Jajszavak sokasodnak,
S az áldozati bárányok zokognak.
Siratlak, Európa, érted ég a gyertya.
A bánat koszorúba fonva.
Sötét ellenség feni rád fogát.
Békét szerető szíved, szemed, nem lát.
Már idősödő korral szorongva aggódom.
Elég volt a szenvedés a régi korokon!
Megálljt kiált az értelem!
Leselkedik rád fekete veszedelem.
Siratlak, Európa!
S féltve hitem, népem, hazám.
Házam, gyermekem, unokám.
S a békét, a nyugalmat, ami elveszik, óvnám.
Mosonmagyaróvár, 2016. július 30.
TM
