A mező még halkan szuszogott, amikor a pipacsok felébredtek. Nem volt ébresztőóra - csak a szellő szólt nekik: ,,Indul a reggel!"
   Pipacs Mama nagyot nyújtózott-
   - El ne késsetek a harmatóráról! - mondta.
   Pipacs Panka szaladt a fű közé, hol a Csendmanó hintázott szótlanul.
   - Mi lesz ma a tornaórán? - kérdezte Pipacs Peti.
   - Képzeld, sziromforgatás és szélhajlítás! - súgta vissza Csendmanó.
   A nap már aranyszínnel pacsmagolta az eget, s a Pipacsok táncolni kezdtek - csak úgy, mezítláb a gyökereiken.

   És a szél, aki néha túl hangosan nevet, most halk dallamot fújt nekik:
   - Pipacsok, ti vörös csodák, meséljetek arról, milyen álmot láttatok ma.

   Erre ezer és ezer piros fejecske bólogatni kezdett, és szépen, sorban elmesélték álmukat. Még most is hallatszik susogások a szélfútta zöld mező közepén.