A dzsungel csendje mélyebb volt, mint valaha. A tigris nesztelenül mozgott az aljnövényzetben - izmai hullámoztak, ahogy lassan közeledett a tisztás szélén álló emberhez. Nem támadott. Csak nézte. A sárga szempárban nem volt félelem, sem harag - csak a világ régi törvényeinek csendes tudása.

   Az ember megemelte a kezét, mintha üdvözölni akarná, de tudta, ez nem üdvözlés, és nem tart örökké. A tigris egyetlen mozdulattal elfordult, belesimult az erdő árnyai közé. A levelek még percekig remegtek utána, de ő már eltűnt.

   Csak a pillantása maradt.