A nyár még melegen tombol. Bekúszik a betonfalak közé, átmelegíti az erkélyek ablakait, a redőny résein belopakodó napsugaraitól a parketta felmelegszik, meleg hőt ad le mezítlábas talpadnak. Figyeled erőlködését, és megtörlöd gyöngyöző homlokadat.
   Képzeletben kiszabadulsz a szobából, a magas hegyek erdőit veszed célba, a hatalmas, öreg fák közé vágyol, ahol enyhe szellő teszi elviselhetővé a száraz meleget, ahol nem érzed a fojtó forróságot, a fák lombjai védenek. Milyen kellemes itt, leülsz a magas fűbe, hátadat egy mohával borított fának támasztod. Érzed a fából áradó erőt, energiát, amit átad neked, feltölti szívedet, megnyugtatja elmédet. Szeretet vesz körül, a természet átölel, védelmez, biztonságot sugároz feléd. És a csendben egyszer csak hangokra leszel figyelmes. Az erdei ösvényen feléd tart Micimackó, Malacka, Füles és Tigris. A többieket várják, és biztatják, hogy siessenek, mert nagyon lemaradtak. Nyuszi, Bagoly és Róbert Gida beszélgetnek, ezért haladnak lassabban. Mosolyogva köszöntöd a társaságot, és éppen parolázni készülsz, amikor kezed a földre koppan, kinyitod szemed, rádöbbensz, hogy a széken ülve elnyomott a fülledt nyári délután.
   Az álom csodaszép, könnyű lehelete hűsítő lepelként vont köréd frissítő szivárványt.

TM