Az idén olyan esemény történt az időjárást figyelve, ami új számomra, de mivel mindennap kellett rá figyelni, eszembe jutott egy történet. Nem emlékszem, kitől hallottam, és az eredetét sem tudom, talán a nép ajkán született. Így hangzott:

   Megkérdezték a cigányt:
   - Mondd, te a nyarat vagy a telet szereted jobban?
   - Én a szelet szeretem a legjobban, mert nyáron, ha éget a nap, hívom a szelet, hogy fújjon, hogy ne érjen hőguta. Télen, ha túl hideg van, megkérem, ne fújjon át a kabáton.

   Bölcs volt ez a válasz, hiszen régen nyáron még volt igazi meleg nyár, és télen igazi hideg tél. Nem volt még globalizáció.

   Ma már van, az időjárás meglepően változik, van időm átélni, figyelni, mivel az egészségemért naponta sétálok. A legalkalmasabb időpont erre naponta a késő délután fél hattól naplementéig. Ekkorra csendesedik el a széllökés, vagy viharos szél, mely takarja a napot, futó felhőkkel. Ez alól vannak kivételek, rövid időváltozás égető napsugárral, ilyenkor pár helyen meleg rekordot is megdöntve. Máskor esőt hozó felhőkkel, kárt okozó erős széllel.

   Utána újra visszatér az esti csend, még napozni is lehet, még bőrbarnító meleget ad, míg le nem bukik a nap arany koronája.

Mikor naponta halljuk, látjuk a TV- ben felsorolt természeti katasztrófa híreit, éreznünk kell, hogy a mi hazánk azokhoz képest védett ország. Nem véletlen.