Csendben indulok, nincs út poggyásszal,
csak a lélegzet kísér aranyfonállal,
a külvilág elhal, zaját elviszi a szél,
a szív mélyén nyílik egy kapu, mely régóta remél.
Lépésem láthatatlan, de visz tovább,
erdők, óceánok nyílnak, egy új világ,
fényből szőtt ösvény kanyarog a hegyeken,
és béke születik az árnyékos helyeken.
Találkozom önmagammal, ki rég kifulladt,
szemében ezer csillag ragyogás kigyulladt,
megértem, maradni kell, nincs határ,
egy utazás a végtelenben
még nekem is kijár.

TM