Elmúlt a nyár, repült tova.
Emlékeid még itt hagyta.
Csendes patak vize csobban,
Kövek közt susog halkan.
Nagy folyóval egyesülve
Emlékeink tovavigye.
Eljött az ősz rőt levéllel,
Patak csobban selymes vízzel.
Színes levélre az van írva,
Ne gondolj a múltra sírva.
Lesz még tavasz, nyár újra,
Boldogságot visszahozza.
Csobban a patak, továbbmegyek.
Távozó napsugárral, mit üzenek.
Sárguló, hulló falevélre felírom,
Szerettelek én nagyon.
Sötét felhők gyülekeznek.
Vándormadarak elrepülnek.
Őszi avar halkan zizzen.
Egyedül vagyok emlékeimmel.
Fogd a kezem, ne engedd el,
Hisz szívem tiéd, tudnod kell.
Ha őszi elmúlás is eljött értünk,
Kéz a kézben úton megyünk.
De ha eljön az utolsó ősz,
Napsugár köszönt a falevélen,
Lelkem elszáll napnyugtával,
Deret hagy a határban.
Felszállok a csillagokba,
Hova eljutsz gondolatban.
Onnan nézek le a földre,
Áldjon Isten mindörökre.
Mosonmagyaróvár, 2015. január 6.
TM
