Hálát adok a reggeli fényért,
a suttogó szél meséjéért,
a szeretetért, mely szívemben él,
s a hívogató álmokért.

Hálát adok a mosolyodért,
a szónak a lelkemben,
a könnyért is, mely tisztít
a lehulló cseppekben.

Hálát adok a múló napért,
minden perc egy kincs nekem,
a színekért, a suttogó reményért,
mit szívembe zárok csendesen.

Hálát adok az évekért,
mindenért, mi volt, és ami jön,
azért, hogy itt lehetek,
mind hálásan köszönöm.

Hálát adok az égnek, a földnek,
az aranyszínt hozó napnak,
az őrködő csillagoknak,
a holdnak, ki álmokkal zaklat.

Hálát adok az útnak, mely vezet,
a szélnek, mely titkokat suttog,
a léleknek, mi bennem énekel,
és a fénynek, mi árnyakat oldoz.

Hálát adok a szívnek, hogy szeret,
az életnek, melyben ott az értelem,
az időnek, mi körbefog engem,
a térnek, mert benne ott a végtelen.

Hálát adok a lélegző csendnek,
hogy a mindenség része vagyok,
s ha majd egyszer hazatérek,
a miértre talán választ kapok.

TM