Mint hajnal fénye, úgy lépsz életembe,
titok-szőtte álom, vágyak szent kegye.
Szemedben csillag, tűz és végtelen,
mosolyod íze mézforró éjeken.

Lépteid halkak, s mégis villám bennem,
érintésed tűz, s lángra gyújt a csendem.
Ismeretlen asszony, vágyamnak temploma,
szívdobbanásom lelkemnek otthona,

Karod ölelne, mint puha bársony,
sóhajod elringat, mint éji dallam.
Ajkad tüze csókkal írja testem,
örvénybe húz, s nem ereszt szerelmem.

Bőröd illata bódít, forrón ölelni hív,
mint nyári zápor, úgy sodor a víg.
Mellemhez simulva lágyan remegsz,
mozdulataidban újra engem szeretsz.

Csípőd ívében vad vágyak fakadnak,
ujjaim titkos ösvényeket hagynak.
Lélegzeted forró szélként emel,
Létem ekként már téged megérdemel.

Te vagy a titok, mit keres a lélek,
szívem mélyén örök fényt cserélek.
S bár nem ismerlek, benned otthonra lelek,
ismeretlen csoda vagy, örökre szeretlek.

TM