Hol a hajnal gyöngyöt hint a fűre,
lágyan sóhajt a langyos szél,
ott rejtőzik a tündérkert,
és csak a csend mond mesét.

Virágok szirma csillagfényű,
pázsitja a puha álom,
selyemszárnyon libben a fény,
madár dalol minden ágon.

Patak zenél, s a víztükörben
ezer titkot felfedezhetsz,
szivárvány vezet a hídon,
itt az úton hazatérhetsz.

Aki belép, lelke tisztul,
könnye gyémánttá változik,
s a tündérek mosolyában
az örök béke megbújik.

TM