Forró nyár volt, augusztus hete,
Udvarunkban ott magaslott a sok búzakéve.
Szüleink Budapesten orvosnál jártak.
Bepöfögött egy traktor,
Cséplőgépet húzva utána,
Munkások nekiálltak a munkának...

Csak négy gyermek volt otthon,
Lógott az eső lába.
Baj lesz a búzával, ha munkások odébbállnak!
Megbeszéltük mi, négy gyermek,
Az ebédet a munkásoknak Gyurka öcsém főzze meg. (8 éves)
Laci, Sanyi öcsém majd a tüzet rakja, (8 és 5 évesek)
Anna fenn a gép tetején a kévék kötelét vágja. (13 éves)

Mindenki munkához látott,
Cséplő emberek megegyeztek.
Induljon a munka, eső előtt végeznek.
Anna a kéve kötelét vágta,
Vigyázott rá János bácsi karja,
Ne essen be kéve helyett a dobba.

Elkészült a finom ebéd,
Krumplileves, palacsinta.
Ily finom ízűt nem ettem azóta!
Gyurkát mindenki megdicsérte,
Azóta is emlékezetes Gyurka öcsém főztje...

Fújt a szél már, szét a szalma!
Törek is repült szembe, szájba.
Mire véget ért a nagy munka,
Meg volt elégedve a cséplőgárda.

Sokáig beszéltek róluk a faluban,
Milyen ügyes volt a négy gyermek.
Munkában, bajban összefogtak,
Szüleiknek így örömet adtak.

Gondoltam,  így elbeszélem,
Milyen nehéz volt a paraszti élet régen.
Ma már sokkal könnyebb,
A nehéz munka a gépeké lett.

Becsültek is minket Mosonszentjánoson az emberek,
Hogy állt helyt a négy Erdős gyermek.
Finomabb volt asztalon az új kenyér
Augusztus huszadikán, nemzet ünnepén.

Mosonmagyaróvár, 2025. augusztus 19.

T