Mint hajnal fénye, úgy lépsz életembe,
titok szőtte álom, vágyak szent kegye.
Szemedben csillag, tűz és végtelen,
mosolyod kortyolom mézízű éjeken.

Lépteid halkak, s mégis villám bennem,
érintésed forró, s lángra gyújt a csendem.
Ismeretlen asszony, vágyamnak  temploma,
szívdobbanásom lelkem kéjes otthona.

Karod ölelne, mint puha meleg bársony,
Benne élem egyetlen, igaz világom.
Ajkad tüze csókkal írja folyvást a testem,
örvénybe húz, s nem ereszt szerelmem.

Bőröd illata bódít, forrón hívogat,
mint nyári zápor után az erdei kispatak.
Mellemhez simulva lágyan megremegsz,
s minden mozdulatban újra engem  szeretsz.

Csípőd ívében vad vágyak fakadnak,
ujjaim titkos ösvényeket hagynak.
Lélegzeted forró szélként emel,
Minden sejted szerelemre ingerel.

Te vagy a titok, mit keres a lélek,
szívem mélyén örök fényt cserélek.
S bár nem ismerlek, benned otthonra lelek,
ismeretlen csoda vagy s örökre szeretlek.

TM