Kérlek, ne hagyj így egyedül,
ne hagyj árván,
én itt vagyok,
a szívem rád vár!
Két karod oltalma,
lelkem temploma,
szíved dobbanása,
szívem megnyugvása!
Ne hagyj egyedül,
oly jó ma is veled,
egykor a szívem
adtam neked!
Gyorsan telnek az évek,
vannak még szép remények,
dédunokáink szemében
égnek a fények,
és nekünk boldogságot adnak
a ragyogó szemek!
Ne hagyj egyedül,
elveszek nélküled,
biztonságot ad nekem
az öled,
melynek rejtekén vár a vágy,
hisz szívem már erre vár!
Repülni együtt fel az égbe,
vágytól felhevülve!
Kérlek, ne hagyj egyedül,
mikor a vágy zenél,
az a mienk, amit az ember
együtt megél,
vágyam ma is is lánggal
érted él,
sok szerelmes éjszakát ígér!
Boldogságban élni veled, kedvesem,
hisz így szép az életem!

2025. szeptember 8.

TM