Hullámok csipkedik a parti köveket,
habokból szőnek ezernyi mesét,
szél simogatja a ringó vizeket,
napfény csillogtatja titkos üzenetét.

Madár suhan magasan az égen,
víztükör mutatja árnyékát,
csend dalol suttogva, halkan,
az örök idő fonja kosarát.

Lágyan fodrozódik a tó tükre,
minden léptünk könnyű dallam,
sóhajt a nád, beszél nekünk,
de csak csendben, nagyon halkan.

Lábam alatt kavics reccsen,
csobban egy hal fényesen,
fák árnyéka végig kísér,
barna pad hív, képzelem.

Megállok a rohanásban,
szívem békén megpihen,
vízparton egy könnyű séta,
csend ölel át szelíden.

TM