Lép, les, vár,
éj köd, sötét ár.
Szív ver, dobog,
Ő közelít,
de még vagyok.
Az élet szélén élek,
nem remélek.
Ajtó zár,
ablak sötét,
minden mozdulat
elvakít.
Botlom, remegek,
nevet az éj,
valaki imát rebeg,
ne félj.

Sarok, utca,
minden egyforma,
Ő követ,
árnyéka nő,
lomha, ostoba.
Futok, futok,
nincs menekvés,
Ő les, csapás
vár,
kezében kés.

Pulzus pattog,
szívem kalapál,
Ő hallja,
érzi minden hibám,
várja, mikor
vétek.
Éj leple alatt
nincs nyugalom,
Ő figyel, les,
vár halálom.

Léptek koppannak,
csend megtörik.
Ő mindig ott van,
sötétség elandalít.
Szív dobban,
fény villan,
Ő közelít,
árnyéka rám csattan.

Futok, botlom,
újra kelek,
Ő követ,
nem alszik,
sosem téved.
Minden perc
új csapda,
új kísértés,
Ő nevet, vár,
fenyegetés.
Félelem nő,
minden lépése nyom,
Ő figyel, les,
Leülepszik a korom.
Lélegzet gyorsul,
percek égnek,
Ő követ, les,
pribékjei
minden hibát
megéreznek.
Nincs menekvés,
nincs megállás,
Ő vár, les,
árnyéka a falás.
Pulzus dobban,
dobog a szívem,
Ő közelít, már
szinte itt van.

Futok, futok,
árnyék a nyomomban,
Ő nevet, fenyeget,
imát mormolok
oltáraimban.
Szív ver, kalapál,
félelem nő,
Ő les, vár,
míg a végső
perc tényleg eljő.

TM