Nyílik még a ciklámen virága
Erdő mélyén, fenyőfák tövében.
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján...
Csendben bólogatván
Nagy lombú tölgyek árnyat adnak.
Madarak röptükben dalolnak,
Ciklámen virágok szép emléket hoznak....
Ha ere jársz, feléd bólintanak...
Nyíljál még sokáig ciklámen virága,
Kísérj el az emlékek hídjára.
Oda, ahol zöldell a borostyán,
Hegyeket ölel eső után a szivárvány...
Ott, ahol a tölgyek az égig érnek,
Lombkoronájuk az égre rajzol szívet.
Ott, ahol gyógyulást hoz a szellő,
Nyílik a ciklámenterítő....
Emlék mindig, ha erre járok,
Szobrok köszöntenek, s megcsodálok.
Trianon felett győzelem él a szívekben,
Hűség városa téged köszöntve...
Nyugati szél susogva üzen,
Abigél szobor áll rendületlen.
Körötte nyílnak lila ciklámen virágok,
Mintha hívna feléje lassan elindulok...
Sopron, 2018. augusztus 28.
(Szanatóriumban)
TM
