Messze északon, ahol az erdő sűrű fái egészen a hegyek lábáig érnek, rejtőzik egy csodás tó, a Ragyogó Tó. A helyiek azt beszélik, hogy a tó vizének olyan színe van, mint a felhőtlen ég, és a mélyén apró, vibráló fények táncolnak. Ez azért van, mert a Ragyogó Tó a Tavi Tündérek otthona.
     A tündérek nem a szárazföldön laknak. Otthonuk a tó kristálytiszta vize alatt van, apró, buborék formájú házacskákban, melyeket a tavirózsák hatalmas levelei ringatnak. Bőrük olyan, mint az opál, a hajuk a fodrozódó víz színeiben játszik: kék, zöld, néha lila. A szárnyuk pedig? Az nem tollból van, hanem vízből! Minden mozdulatukkal apró vízcseppeket szórnak, amik szikrázva tűnnek el.
     A legfiatalabb tavi tündér, Kristálycsillám, egy átlagos reggelre ébredt. Házikója a legnagyobb tavirózsa alatt lebegett. A nap épp ekkor kelt fel, és Kristálycsillám látta, ahogy a fény áttör a vízen, s ezzel ezer arany csillagot fest a ház belső falaira.
     A tavi tündéreknek fontos feladatuk van: ők őrzik a tó tisztaságát és varázslatos erejét. Mielőtt elindult volna a napi teendőire, Kristálycsillám letisztította a vízi szoba falán lévő algát, egy apró, csigahéjakból és hínárból készült kefével.
     Eljött az idő, hogy a tó felszíne felé vegye az irányt. Tündérnagyi, aki legalább százéves volt, és olyan bölcs, mint maga a tó, mindig azt mondta: "Kristálycsillám, a Tavi Tündér szíve a vízben dobog. Vigyázz minden cseppjére!"
     Kristálycsillám úszni kezdett. Nem úgy haladt, mint ahogy mi úszunk: a víz alatt úgy siklott, mintha láthatatlan vízi áramlatok repítenék. Útja során találkozott a tó lakóival. A nagy Harcsakirály megbiccentette hatalmas fejét, a csillogó pikkelyű pontyok udvariasan félreálltak útjából, és a vízi csigák hosszú nyomokat húztak a tó fenekén lerakódott iszapban.
     A körülnézés után a felszínre érve, a dolgok sokkal izgalmasabbakká váltak. A vízcsepp-szárnyak segítségével Kristálycsillám kiemelkedett a vízből. Szemei megakadtak a mai legnagyobb feladatán: a Hínárútvesztő és nádi rengeteg közepén lévő, különleges erejű Kristálykő fényének erősítése, külsejének csillogóvá tétele volt a mai munka.
     A Kristálykő egy olyan kő volt, melyben a tó minden varázsa koncentrálódott. Ha a fényének ereje gyengült, az a tó varázsának is ártott. Kristálycsillám tudta, hogy a Hínárútvesztő és nádrengeteg veszélyes hely. A hínárok szerették megfogni a kicsi tündérlábakat.
     Óvatosan, de határozottan belevetette magát a zöld labirintusba. Körülötte sötét volt, de a vízből szőtt szárnya enyhe, kék fényt bocsátott ki. Néha meg kellett állnia, hogy kiszabadítsa magát egy-egy makacs hínárszál öleléséből.
     Végül megpillantotta a követ. A Kristálykő egy nádmentes tisztás közepén volt, de a fénye épp csak pislákolt. Kristálycsillám összpontosított. A Tavi Tündérek képesek voltak felfogni és irányítani a napfényt. A tündér kinyújtotta kezét, és hagyta, hogy a napsugarak átáramoljanak rajta, mint egy prizmán. A fény kék, arany és ezüst színű lett. Ezt a tiszta energiát a kőre irányította.
     A kő hirtelen felragyogott! A fénye vakító volt, és a Kristálykő egész hatalmas vízoszlopot lőtt a levegőbe. Ez a víz sosem esett vissza a tóba, a levegőben maradt egy ragyogó vízködként, mely szétterjedt az egész tó felett, ezzel a vízzel Kristálycsillám megöntözte a part menti fákat és virágokat, bennük is ezzel megerősítve a tündérek varázslatát a természetben.
     A sok munka után, a kis tündér kifáradva, de boldogan tért vissza otthonába a mélybe. Lefekvés előtt még megtisztította a Ragyogó Tó fenekét, a sok hanyag ember által eldobált szeméttől. Hazatérve elaludt, miközben a tó lüktető, zöld fénye a víz alatt körülölelte. Álmában is tudta, hogy amíg ők, a Tavi Tündérek éberen őrzik és dolgoznak érte, a Ragyogó Tó tiszta és varázslatos marad.
     Ha Te is valaha majd megpillantasz egy furcsa csillogást a víz felszínén, tudd, hogy az nem csak egy napsugár, hanem egy dolgos Tavi Tündér szárnyainak ragyogása, aki épp azért dolgozik, hogy Neked is sok örömöd legyen még a vizek varázslatos világában!

TM