Tudod, én tudom, mi az a fájdalom.
Egy sír mellett állni reszkető lábakon.

Tudod, én tudom, mi az a félelem.
Sötétben, magányban élni szürke, féltett kis életem.

Tudod, én szerencsére tudom azt is, mi az a család.
Szívem velük szeretetre, megnyugvásra, s ott távol is, mindig hazatalált.

Tudod, én tudom, mi az a szerelem.
Várni minden percben, ölelni, óvni, s sírni utána, ha nem lelem.

Tudod, én tudom, mi az a boldogság.
Sok apró kis dolog, mik mellett néha elmész,
mert nem is gondolnád.

Tudod, én szeretném, hogy Te is tudd mindezt,
s mosolyogj, mikor majd életedre visszatekintesz.

TM